BpGo.hu - Budapest Go!
Koncertek, bulik, zenés események
Összes esemény: 1886 db
Ezen a héten: 0 db
Budapest
Zenekarok
Helyek
Programok, koncertek, bulik, zenés események
A bpgo a közösségi oldalakon megjelenő zenés programokat hozza el neked!
Főoldal >> Zenekarok >> Tom White and his Friends

Tom White and his Friends

Tom White and his Friends
Hely like-jainak száma
1255

www.tomwhite.hu
Rockabilly. Főnév. Stílus. Minden. Az Egyesült Államok déli államaiban alakult ki az 1950-es években. A szó ötvöző a rock és a ’hillbilly’, azaz ’vidéki’ szavakat, mely a műfaj sajátos hangszereire utal. Klasszikus eleme a nagybőgő, amin kézzel, vonó nélkül játszanak, ez adja a zene húzását, lelkét, alapját.

A rockabilly fénykora az ’50es években volt, jeles képviselői voltak Elvis Presley, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis, Johnny Cash, valamint jelenkori helytartója, Brian Setzer.

Szinte minden mai zenei stílus eredete visszavezethető a blueshoz és a rock’n’rollhoz. Mondhatjuk,hogy már akkor megírtak mindent, azóta legfeljebb csak rontottak rajta. .:)
Ha definiálni kellene a zenekar stílusát, akkor a következő mondat kerülne be a nagy zenei lexikonba: A rhythm blues szerzeményeket rockabillysen, a rockabilly szerzeményeket pedig bluesosan játszva érhetjük el a hamisítatlan Tom White hangzást. Mindenki megtalálja benne a neki tetszőt. Zakatoló ritmus, erő, dinamika, és dallamosan izgalmas hangszeres szólók, show szerű előadásmód, cirkuszi akrobatákat idéző színpadi mozgás. Ez az igazán zseniális recept.

Történet
A két alapító Tom White és Motyó 1996-ban egy iskolai rendezvényen találkoztak egy közös színházi produkció keretein belül mint zenészek.
2000-ben közös elhatározásra alapították meg a Tom White és Barátai akusztikus blues trió formációt, amely egy évvel később egy dobossal bővült és így felkerülhettek a repertoárba a mozgalmasabb,táncosabb rhythm blues és west coast blues szerzemények is .Ezen a vonalon hat évig maradtak. Majd egy Brian Setzer (a legnagyobb rockabilly előadó napjainkban) DVD élménye véglegesen és gyökeresen megváltoztatta az életüket és zenéjüket. Akkora hatással volt rájuk a rockabilly ritmusa és előadásmódja minden külsőséggel együtt, hogy rögtön egy új műsor kidolgozásához fogtak. Tom White alaphangszere a szájharmonika és Motyó bluesos –rockos gitár stílusa egybeolvadt a modern és a tradicionális vagy az old rockabilly zenével. Ez így ebben a formában egyedülálló volt az országban. Feketét a fehérrel! Zseniális!
A koncertek alkalmával kapott pozitív visszajelzések még motiváltabbá tették a bandát. Ennek eredményeként rövidesen külsőségekben is megmutatkozott a zenekar stílusbéli identitása.
A rockabilly kultúra minden jegyét magánviselő zenekar életformájává vált ez a szubkultúra a mindennapokban is.
Tom White kérésekre szokta mondani, hajviseletéről,öltözködéséről vagy tetoválásairól:
’Ezt vagy így kell csinálni, vagy sehogy. Én így élek.’


Tom White

Nyolc évesen kerültem kapcsolatba a zenével, szülővárosom zeneiskolájának rézfúvós szakán próbálták a trombitálás rejtelmeit megismertetni velem két éven át. Az orális fuxációm azóta is megmaradt.
Bár abban az időben inkább a küzdősportok kötötték le figyelmemet és nem kevés energiámat. Itt is megmutatkozott a kitartásom...17 éven át aktívan űztem a karate kyokushin ágazatát, mialatt kétszer is felállhattam a Magyar Bajnokságon a dobogó tetejére.
Ezzel párhuzamosan ismét rátaláltam a zenére. Vagy a zene rám?
Szüleim bakelit gyűjteményéből valahogy mindig a Chuck Berry és a B.B.King lemezeket tettem fel és ugráltam óriási átéléssel a kanapén. Néha le is estem.
17 évesen kaptam egyik gyerekkori cimborámtól egy sokszor másolt magnókazettát, amin szájharmonikás válogatás volt hallható. Itt ebben a pillanatban lettem örök rabja a harmonika hangjának.
A legvagányabb,leglazább és a legkülönlegesebb dolognak tartom a mai napig a harmonikázást.
Kedves olvasó: ha úgy döntesz nekifogsz megtanulni ezen a kis hangszeren játszani, hát kösd fel a gatyát és ne várj gyors eredményt. Hosszú lassú folyamat mire megszólal úgy a hangszered ahogyan azt a lemezeken hallani. Tanítványaimnak is mindig elmondom az első órán ugyanezt. Át is szoktak igazolni néhányan gitár vagy dob szakra...ilyen ez.
Azért van néhány elvetemült aki űzi ezt országszerte profi szinten. www.szajharmonika.hu
Az éneklés kicsit később, 18 évesen jött. Helyi suli zenekar próbáján nem volt ott az akkori énekes és mivel nálam volt a mikrofon mondták, hogy énekeljek már legyek oly szíves, csakhogy tudjuk hol tartunk a dalban.
Próba után jól megdicsértek. Mondták- nem rossz, de a jó nem ilyen. Hi-hi-hi!
Így lettem éneklő-harmonikás.
Ezt a zenekart Motyóval a saját magunk szórakoztatására hoztuk létre és álmomban sem gondoltam volna ,hogy idáig eljutunk. Életünk legfontosabb részévé vált és nem helyettesíthető semmivel. Imádjuk minden részét. A próbákat az utazásokat a pakolászást ki-be a buszból ugyanúgy mint a koncertek őrült hangulatát és a tapsoló közönséget.

Cuccok:

Harpok: Hohner, Lee Oscar, Suzuki
Gitár: Epiphone J200 jumbo akusztikus
Mikrofonok: Astatic 200 (1951) , Shure green bullet (1961), Shure Beta 58 rádiós
Combo: Fender Bass Man ltd ’59 4x10


MOTYO - Motyovszki László

Egész kiskölyök korom óta szinte csak a zene érdekelt. Néptáncos szerettem volna lenni elsősorban, majd kb. 9 évesen a családba került egy furulya és azon próbáltam néhány gyerekdalt lekagylózni és hallás után eljátszani. Szüleim a kisérletezéseimet hallva 10 éves koromtól beírattak az Albertirsai Zeneiskolába, oda jártam két évig és furulyázni tanultam(uhh…na mindegy, ez van…). Két év elteltével kedves tanárom a trombitát próbálta erőltetni nálam, de ez valahogy nem jött be. Azóta sem vagyok nagy híve a rézfúvósoknak…
Aztán egy szép napon édesapámmal sétáltunk Budapesten és én egy kirakatban megláttam egy klasszikus gitárt. Hát, mit ne mondjak, szerelem volt első látásra. Édesapám egy feltétellel vette meg a hangszert: tanárhoz kell járnom, ha gitározni szeretnék. Megegyeztünk. 12 évesen a Ceglédi Zeneikola kalsszikus gitár szakára iratkoztam be, ahol P. Szabó Zoltán volt a tanárom 5 évig. Azóta is hálás vagyok neki!
Közben rengeteg zenei hatás ért, főleg nővérem által, akin keresztül nagyon sok zenét, stílust ismerhettem meg a népzenétől kezdve a 80-as évek magyar rock zenekarain keresztül egészen a musicalekig. Ezért a mai napig hálás vagyok neki és családomnak. Azóta is zenei térem szinte mindenevő vagyok. Egy a lényeg: igazi emberek játszanak igazi hangszereken.
A középiskolában aztán jött a sulizenekarosdi, és ott éreztem igazán, hogy ezt nekem találták ki. Az első suli-bulik ahol felléptünk azóta is életem meghatározó élményei.
A bluesal elég későn kerültem kapcsolatba: kb. a 25. szülinapom körül. Addig is hallgattam blues előadókat, de valahogy nem esett le, nem éreztem igazán miről is szól. Aztán egy napon megkeresett Tom, hogy gitárost keres szóló projektjéhez, és azóta is együtt vagyunk úton-útfélen, ha zenélésről van szó. Tőle, vele, általa aztán jött a blues-érzés is, töményen. Volt egy pont az életünkben, valamikor 2006 év vége körül, amikor valakitől kaptunk egy „Brian Setzer: Live in Japan” című dvd-és ez teljesen megváltoztatta a zenekarunk arculatát, stílusát a továbbiakban. (Nekem pl. azóta is az egyik legnagyobb gitáristen kedvencem B.S.). Innentől kezdve nem akartunk csak bluest játszani, a rockabilly lendülete, ereje, életigenlő, pörgős stílusa teljesen magával ragadott bennünket. Nem volt kérdés: rövid időn belül új dalok szólaltak meg Tom White koncerteken, és azóta is ezt az utat járjuk. Toljuk a rockabilly szekerét, és addig folytatjuk, amíg a közönségünk, és persze mi is örömünket leljük benne.

Mitch-Szilágy Mihály

"Sajnálom-e ?? Végül is igen , de meg van csináltatva mindig...és nem attól jó egy hangszer , mert csillog villog... együtt élek vele!!!
Kicsit vadul, de hát én is ilyen vagyok, mint a vadló , nem szabad becsukni a karámot!! Ha arról van szó vigyázok rá!!! Az évek során kiderült már mit bír és mit nem, kezdem megismerni és jól dolgozik a kezem alatt :)"
4 éve kezdetem el bőgőzni zeneiskolában, ahol komolyzenét oktatnak.
Meg kell mondjam nem az én világom. (heheheh) A zenélés már régebb óta hajtja a vérem!!! Fiatalabb koromban punk, rock zene világában mozogtam. Basszus gitár, akusztik gitár volt amibe belekóstoltam, persze csak magamtól.
Minden félét játszottam, de mindig is rock n roll felé húzott a szívem.
Mikor belecsöppentem a rockabilly világába rögtön tudtam, hogy ez kell nekem.
A ritmus, a szöveg, a dallamvilág, ez az életérzés magával ragadott. Ami viszont igazán lekötötte a figyelmem az a bőgő volt! A hangja, a csattogás az a külön ritmus (beat) amivel kiegészíti a zenét lenyűgözött.
Meg is érkeztünk a pályafutásom elejére. Pár évig csak néztem, lestem, csodáltam mi is ez a hangszer, és hogy szól, hogy jön ki belőle ilyen hang. Végül jött az ötlet , nekem is kell egy ilyen.!! Mikor beszereztem a bőgőt rögtön elkezdtem keresni bandát , aki befogadna egy kezdő bőgőst!! Szerencsémre pont volt egy banda, a The Hepcats, akiknek bőgős kellet. Pörgött a dolog, jöttek mentek a bandák hol jobb, hol rosszabb. Több formációban is kipróbáltam magam az évek során, de a dögös rockabilly imádata nem változott és ez a mai napig meghatározza mit, és kivel játszom. Most a TOMIékkal hódítunk és bódítunk az országban. Jó a hangulat itt is , de szeretnék külföldön is sikereket elérni.! Szeretek sokféle irányzatot, de a szívemhez legközelebb az OLD ROCKABILLY (MAC CURTIS, CHARLIE FEATHERS), CALIFONIAI STÍLUS (THE HI-STRUNG RAMBLERS, STANTOS, CHUY AND THE BOBCATS), NEO-ROCKABILLY áll! A hazai felhozatalból igen sok jó banda van csak "kis ország kis foci! :)”


Bozsik "Cucu" Tibor-Dob

Hát az úgy kezdődött, hogy 12 éves korom körül megfertőzött a zene, akkoriban kezdtem el figyelgetni a zenében a dob játékát. Próbáltam a levegőben utánozni, hogy mit és hogyan üthet a dobos, hogy szólaltatja meg a különböző ritmusokat.
Kb. 14 éves lehettem, amikor egy haverommal lógtam minden szabadidőmben, neki volt egy gitárja. Született egy kósza elhatározás, hogy csinálunk egy zenekart. Hozzánk csapódott egy másik cimbora is, akinek már volt egy basszusgitárja. Így nekem nem maradt más poszt, mint az ének vagy a dob. Az éneket ki sem próbáltam, szerencséjükre vagy inkább bosszúságukra (ki tudja?! a szomszédoknak tuti bosszúságára) a dobnál maradtam. Teljesen mindegy volt akkoriban, mert sem az énekléshez, sem a doboláshoz nem volt felszerelésem. Későbbiekben azonban a basszusgitáros vett nekem egy komplett TROVA nevezetű dobcuccot 5000 ezer forintért. Ez egészen sokáig meg is volt, kb 16 lehettem mikor ezzel a szereléssel koncerteztünk a környékbeli kis kocsmákban. Stílusirányzat az akkor általunk sokat hallgatott alternatív és blues vonulat volt mint a PUF, HOBÓ. Persze ötleteket merítettünk minden létező magyar és külföldi előadótól.
Ahogy teltek, múltak az iskolaéveim szert tettem egy mai napig elismert zenész, Adamecz József támogatására, segítségével komolyabban elindultam a dobolás útján.
Jöttek mentek a különböző stílusú zenekarok, amikben játszottam. Kisebb nagyobb sikerrel az ország szinte összes klubját bejártuk. Ezzel párhuzamosan sokat tanultam, és próbáltam kamatoztatni tudásom a zenében. Sok különböző stílusú zenét játszottam, igazán mindig a blues-os megoldások és zenei szabadság tetszett a legjobban.
Most értem el oda eddigi pályafutásom során, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Egymásra találtunk Tommal és barátaival, akik épp dobost kerestek. Itt nagyon jól érzem magam, emberileg és zeneileg is megtaláltuk a közös hangot, jó hangulatban telnek a közös próbák, ismerjük egymás elképzeléseit, gondolatát. Remélem még évekig dolgozhatok velük, mert számunkra a közös munka egyenlő a szórakozással.
Cuccok :
Gretsch dobok, Zildjian cintányérok, 9 pár tornacipő

Tom White and his Friends eseményei:
Jelenleg nincs esemény, térj vissza később!
Keresés az oldalon
Kiemelt események
Kiemelt zenekarok
 - Majka

Majka

 - Quimby

Quimby

 - Magna Cum Laude zenekar

Magna Cum Laude

 - punnany massif

punnany massif

 - Ganxsta Zolee

Ganxsta Zolee

Kiemelt helyek
A38 Hajó

A38

Gödör Klub official

Gödör Klub

Corvintető (official)

Corvintető

Ötkert

Ötkert

Akvárium Klub Official

Akvárium

Közösség